Szinte már közhelyszerű az a felsorolás, amit a Szigettel kapcsolatban el szoktak mondani az emberek: hogy ez Pesten van, rengeteg a külföldi, nagyobb, drágább, és többféle drog is kapható. Fel lehet ezeken háborodni, és mondjuk a Hegyalját éltetni. Azonban, aki volt már valaha a Szigeten, az nagyon jól tudja, hogy nincs ma Magyarországon még egy olyan hely, ahol ennyi jó ízlésű ember lenne összezárva egy héten keresztül. Igazából nem is a jó ízlésről van itt szó. Sokkal inkább arról az érzésről, amikor meglátsz egy Strokes-os pólót egy vadidegen fazonon, vagy ezrek ordítják veled a One Step Beyond intróját. Ugyan nincs már lázadás, eltűntek a punkok, Uj Péter is nosztalgiázik össze-vissza, de helyette valami sokkal jobb történik. Végülis nem csak a Szigeten.

Divat lett normális zenét hallgatni. Erre legjobb példa az MR2, aminek köszönhetően ma Magyarországon az emberek már egyre több és többféle dolgot hallgatnak. Amikor már Beyoncé és Jay-Z is Grizzly Bear-t hallgat, egyszerűen nincs értelme „alterről” meg kommerszről beszélni. Amúgyis megszűnnek a skatulyák, a jövőben nem lesznek már rockerek meg diszkósok. Ezt az új korszakot lehet megünnepelni ma a Szigeten, aminek idei kínálata ugyan nem volt túl izgalmas, de legalább nem a Tankcsapda volt a főattrakció.

Még emlékszem arra, amikor 13 évesen még azt hittem, hogy rajtam kívül senki sem ismeri a Muse-t Magyarországon. Ma már nem így van. Megnéztem magamnak azt a kb. 100 ezer fős tömeget, ami mint egymás taposó zarándoksereg, úgy nyomult előre a templomi oltárrá növő nagyszínpadhoz, hogy láthassák az amúgyis prófétaszerepben tetszelgő Matthew Bellamy-t.

A vallásos áhítattal végigrázott seggektől és űrig elszálló gitárfutamoktól hamar csömört kaptunk, ezért átnéztünk, hogy láthassuk a brooklyn-i Yeasayert is. Az afrikai népzenei hatásokból, visszafogott elektronikából, és Beach Boys-os dallamokból összehordott hangzás élőben még meghökkentőbb volt, a látványról nem is beszélve.

A legemlékezetesebb koncertélmény mondjuk a Billy Talent volt, ami amúgy nem egy nagy vaszizdasz, viszont a fesztivál egyik legjobb showját csinálta meg, majdnem akkora közönséggel és hangulattal, mint itt. Egyedül tőlük tudtam elviselni a közönségnek való udvarlást, talán mert tényleg rohadtjó volt a hangulat.

Ennél mondjuk nagyobb hisztériát váltott ki bennem, hogy 10 méterről láthattam a rockzene egyik legfontosabb karakterét. Johnny Rottenről van szó, pontosabban mégse róla, hanem a punk halála után Johnny Lyndonra átkeresztelkedett szexpisztolyról, aki most Public Image Limited nevű második zenekarának újrájával házal világszerte. A PIL sem egy bonyolult zene, de ennél imádnivalóbb dolgot még nem nagyon láttam.

Újrázott a vicces lakodalmas-zenének is érthető Madness is, ami másodjára pattogtatta meg a Sziget közönségét. Boldog, lelkes és vicces, élőben pedig méginkább – ez a koncertélmény kb kárpótolt azért a kínos divatolásért, amit ma a PASO jellegű zenék követnek el a ska nevében.

A tánczenei felhozatal is elég nívós volt: DJ Shadow, Calvin Harris és Simian Mobile Disco olyan nevek, akik miatt egyszerűen képtelenség volt bejutni a Party Arénába. Az elektronikus zenei trendeket megfigyelve: újra hódít a négynegyed.

Persze nem csak koncerteken voltunk, időnk nagy részét mindenféle sátrakban és tánctereken töltöttük, beszélgettünk külföldiekkel, akikkel amúgy semmi baj nincsen (leszámítva az olaszokat). Faggattuk őket Magyarországról, Európa jövőjéről, de főleg a cigijükről.

Ha befejezésképpen ideképzeltek még egy hosszú bejegyzést a fesztiválozás szokásos körülményeiről, akkor nagyjából mindent elmondtam. Mondjuk ennyi inger, stimuláció és élmény után visszacsöppenni a nánási valóságba, megpróbálni elmagyarázni, elmutogatni, hogy mégis milyen volt, nem könnyű. De fasza volt, megérte, és én mostantól inkább teszek félre havonta egy kicsit, de igényesen akarok szórakozni jövőre is. Tanulságként pedig azt akarom még nektek levonni, hogy hallgassatok minél több, és minél többféle zenét ti is, érdeklődjetek az újdonságok iránt. Mi pedig igyekszünk majd minél több új és klassz zenét mutatni nektek ősszel.